Páramentesítés hatásosan
Az épületgépészet egyik fontos feladata a friss, tiszta, megfelelő hőmérsékletű és páratartalmú levegő biztosítása. Új lakóépületek esetén 2021. január 1-től a szigorodó építési előírások miatt megkerülhetetlen a központi légkezelő beépítése, mely a páratartalom kérdését is megoldja.
De mi a helyzet a meglévő ingatlanokkal?
Téli, vagy hűvösebb időszakban sokan küzdenek a párás, nehéz levegővel, nyirkos felületű, később penészedni kezdő hideg sarkokkal, falfelületekkel. Néhány esetben ez a rossz épületszerkezet, hiányzó vízvető, rossz állapotú esőcsatorna, be sem épített talajpára-talajnedvesség elleni szigetelés számlájára írható. Sok esetben viszont nem értjük a párásodás, penészedés okát, mert ezek a nyilvánvaló okok kizárhatók. Honnan származik hát a kellemetlenséget jelentő, sőt egészséget veszélyeztető mennyiségű nedvesség? Nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk ilyenkor, hogy a probléma mi magunk vagyunk ebben a rendszerben!
Egy felnőtt személy naponta közel fél liter vízpárát "termel" izzadás és légzés során, egy átlagos mennyiségű beltérben szárított mosott-centrifugált ruha (anyagtól, centrifugálási fordulatszámtól függően) 1,5-2,5 liter vizet jelent, a hosszú meleg vizes kádfürdő, vagy a hosszú idejű zuhanyozás 1-1 litert. Felmosásnál lemérhetjük, hogy a vízből mennyi marad a padlón, majd felszárad. Szobanövényeinkre naponta több litert is öntünk, majd hagyjuk, hogy elpárologjon, és másnap újra öntözzük őket (nem a szobanövényeket akarom bántani, csak az okokat megvilágítani :-). A főzés is nagy és látványos gőz(pára)termelő tevékenység ha nincs kültérbe vezetett páraelszívónk. Nem soroltunk fel minden okot! Szorozzuk a család létszámmal és a tevékenységekkel, és mindjárt látjuk, hogy egy átlagos napon egy teli vödörnyi vizet locsoltunk szét a lakásban, ennyiből "készítettünk" magunknak párát. Ennek azért jó részét el tudjuk távolítani célzott szellőztetésekkel, konyhai páraelszívó használatával. Nagy szerencse, mert ha egy 70 m2 -es, átlagos belmagasságú épület levegőmennyiségét számoljuk, akkor a levegőben - szobahőmérsékleten- legfeljebb 4 liter vizet tudunk "tárolni" pára formájában, a többi kicsapódik harmatként - először a leghidegebb felületeken.
A rossz nyílászárók, ajtórések, résnyire télen is nyitva hagyott ablakok is segítenek a páraszint csökkentésben, de a magas páraszint miatti túlszellőztetés nem megoldás, mert ha a levegő többi paramétere nem indokolja, akkor felesleges energiapazarlást jelent!
Sok esetben a probléma frissen felújított házaknál, lakásoknál jelentkezik, új, jól záródó ajtó-ablak, vastag hőszigetelés beépítése után, ahonnan esetleg kidobták a régi kályhát, nyílt égésterű, kéményes készüléket és az ezek üzemeltetésekor kötelező légbeeresztőket is megszüntették.
Az emberi szervezet számára a 40-60% közötti relatív páratartalom az ideális, 40% alatt nyálkahártyáink kiszáradnak, köhögés ingerelhet bennünket, szemünk kiszárad, ég, 60% fölött pedig a testünk páraleadása korlátozódik, általánosan rossznak, áporodottnak érezzük a levegőt.
Adódik az ötlet, ha szellőztetéssel nem tudjuk, vagy nem gazdaságos elvinni a párát, kössük meg a levegőből, és egyszerűen öntsük ki, vezessük a lefolyóba.
Erre számos megoldást kínálnak a kereskedelmi forgalomban, de legyünk okosak, vegyük figyelembe a készülék teljesítményét!
Kicsit fentebb számoltuk ki, hogy egy átlagos napon termelünk egy vödörnyit, aminek egy része szellőztetés után is bent marad, és lecsapódik a leghidegebb felületen (ablakokon, sarkokban, stb.). Még a maradó fölös napi mennyiség is literekben mérhető, ezért megmosolyogtatónak találom az úgynevezett páramegkötő tablettás készülékek néhány deciliteres "teljesítményét", (amellett, hogy a drága tablettát folyamatosan pótolni kell), de a kisebb, 0,5-1 literes napi kapacitású elektromos páramentesítőknek sem érzem a létjogosultságát.
Ilyen páramennyiségekhez komoly, legalább 12, 16 vagy 20 literes névleges páramentesítő kapacitású készülék illik. (A készülékek párátlanító teljesítményét 27 fokC mellett, 80% páratartalomra adják meg általában.) Ezek a készülékek a hűtve szárítás elvén alapulnak, felépítésük olyan mint egy kis mobil klímáé. Egy kis teljesítményű kompresszoros hűtőberendezés hűti le a hőcserélőjét az egyik oldalon, a másik oldal pedig felmelegszik. A készülékbe épített ventilátor beszívja a helyiség páradús levegőjét, ami a hideg felületen kicsapódik, a víz pedig az alsó, néhány literes tartályba (vagy közvetlenül a lefolyóba) folyik. A páramentesített levegő tovább áramlik a készülékben a meleg oldal felé, és visszamelegedve, páramentesítve hagyja el a kifúvó rácsot.
Nagy előnyük, hogy beállíthatjuk a páratartalom százalékos értékét 40-60% közé, amit tartani képesek (ezzel megszüntetve a páralecsapódást, penészt), önállóan ki-bekapcsolnak, időzíthetők is kikapcsolásra, egyszerűen kezelhetők, stb.
Nem mellesleg néhány pozitív hozadéka is van a berendezésnek. Nem csak a helyiség levegőjét szárítja, hanem azon keresztül például a mosott ruhát is. Ha a fürdőszobában vagy kisebb helyiségben a frissen mosott, kiteregetett ruhára irányítjuk a légáramot, egy éjszaka alatt szekrényszáraz lesz, nem kell a mosógép mellé drága szárítógépet is vennünk. További kellemes tulajdonság, hogy a kompresszor és a ventilátor elektromos energia felhasználása nem vész kárba, azt a helyiséget kis mértékben fűti is, ahová betesszük!
Hogy mennyi párát képes kivonni egy készülék estétől-reggelig egy kisebb család zuhanyzása és egy adag kiteregetett ruha esetén a fürdőszoba levegőjéből? Nézze meg a videók között!
Páramentesítő készülékért vagy további felvilágosításért keressen bennünket!